Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szomorú Versek

2011.07.24
Megöltél..
 
"Tetteid, mint tőr hatolnak szívembe,
 Szívem csak vérzik - persze, nincs kedve -
 Orvosság nincs a búra,
 Már csak egyre gondolok, a múltra.
 Bárhová mész, lábnyomodat vérfolt jelzi,
 Bárhol látlak, érzem szemedér’ meg kell veszni.
 Iszonyat, hogy hidegvérrel próbálok emlékezni Rád,
 Gyilkosomra, kire szívem eddig várt.
 De ez még nem megy,
 Sebeimet felváltja a heg.
 Folyton tisztítom, hogy ne maradjon nyoma,
 Rájöttem, ez fájdalmam kénköves pokla.
 Mikor Rád gondolok, feltépem a sebeket,
 S csak nézem izzó, forró véremet.
 Lassan üszkösödik a szívem és a lelkem,
 De emléked ÖRÖKRE itt él bennem!"
(?)
 
Gyötrő dájdalom
 
"Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,
Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,
Keserű gondolatok élnek fejedben,
A fájdalom érzete kavarog lelkedben...
Elveszett minden, végleg változott,
Szívedből a szeretet gyorsan távozott,
Sötétség lepi el minden napodat,
Egyre kínzóbb minden gondolat...
A reménytelen még a lelkedet tépi,
De szíved mélyen még titkon reméli,
Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,
Megéri várni és továbbra is félni...
Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,
Hiába is érne kudarcok sora,
Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,
S a remény fénye csillogjon szemedbe'..."
 
Nem vagy az enyém
 
"Nem vagy az enyém:
Többé nem csak én leszek neked,
hisz másnak adtad lelkedet.
Szívem darabokban hever,
mert kit szerettem, megvetett.
Mondtad hogy hagyjalak,
többé téged ne lássalak.
E két mondat az,
miért élni nem lehetett...
érzem, ez a szerelem...
rád is vár,
én tudom...
majd érzed azt, mit én éreztem,
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek."
 
Mondd,miért szeretsz te mást?
 
Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte a bolond szenvedély,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

"Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna: ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret."
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj."
Távol...
 
"Távol messze Tőled szomorú az élet,
szívem azt dobogja látni szeretnélek.
Nem mondom, hogy szeress engem
nem mondom, hogy gondolj rám,
mert ha nem vagyok szívedbe zárva
hiába is mondanám."
 
Miért van az?
 
“Mért van az, hogy véget ér az álom,
S mi valóság volt többé nem találod?
Egyedül vagy újra, nem ölel át senki,
Pedig te még tudnád őt szeretni.
Aztán jön egy másik, de te meg se látod,
Mert aki elment, még mindig visszavárod.
Mért van az, hogy neked nem sikerül semmi?
Ő volt a mindened, s elengedted menni.
Nem mentél utána, s nem mondtad, hogy várjon,
S hagyod, hogy egy könnycsepp lefolyjon arcodon.
De az idő múlik, s kit nem látsz már soha,
Az halványul benned. De a sors mostoha,
Hadba állítja, feltépi a sebet,
Szíved megint lüktet, repülnél feléje.
De ekkor egy kérdés villan az eszedbe:

Mért van az, aki elment nem jön többé vissza?

Csak az emlék marad, de az él mindörökre.”
 
Sebzett lelkem
 
"Sebzett lelkem mélyén fáj a szerelem.
de szívemben új reményként ébred a türelem...
Várok boldogan csendesen viselve sorsomat....
Megérint a gondolat
- tudom mit érzel - szívem simogat...
Magam előtt látom kedves arcodat
hozza a messzi szél értem kiáltó hangodat..."
 
Fáj..
 
"Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"


"Este ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"


"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."


"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak.
Nyári estén a csillagok csak rólad mesélnek,
ne haragudj rám, ha fáj a szívem érted!"
Fájdalom
 

"Vannak boldog könnyek, s vannak fájó mosolyok.
 Mindig lesznek szerelmek, amíg a Föld forog.
 Az élet szép, de élni tudni kell,
 Az élet harc, s benne gyõzni kell!"
 

 "Többet ér egy pillantás ezer hazug szónál,
 Egyetlen egy érintés ezer hazug csóknál.
 De ha édes ajkadtól már csak bántást kapok,
 Te észre sem veszed, de én belehalok!"

 

 "Ma még mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Nézz az égre, a legszebb fényre,
Láss egy álmot, s harcolj érte!
Ma még mosoly, holnap könnyek.
Ma még nehéz, holnap könnyebb.
Láttam egy álmot, harcoltam érte,
Elhagyott az erõm, föladom, vége!"

Könnyek

"Álmom véget ér, felébredek,
és sehol nem találom a szerelmemet.
Csak a gyengédség marad meg szívemben,
és szemem sarkában könnyek."

"Most látom milyen gonosz az élet,
Megmutat, majd rögtön elvesz tõlem téged.
Ha csak rád gondolok, kigyúlnak a fények,
Sír a szem, a szív, és velük sír a lélek!"

 
"Egy érzés.. mely megérint és széttép..
Egy érzés.. mit sosem fúj el a szél..
Egy cseppnyi boldogság..
Vágyálom, ábránd..
Néhány elcsent csók.. tétova simogatás..
Annyira gyönyörű, mégis kicsit fáj..
De minden perc tovaszáll..
S a szememből kibuggyanó fényes könnycsepp
a legszebb pillanatokra tesz pecsétet.. "

 
"Az van a szívben amit szem nem láthat,
szó ki nem mondhat..
szomorú szemek tükre azonban mindent elárulhat..
ó vajon a boldogság hol vagyon?
érzem hogy kiváncsi könnycseppek gurulnak ajkamon
fénylő, sós nyomuk csillog szomorú arcomon..
Elmossák a könnyek a bánatot,
de ahogy a cseppek nyoma arcomon..
úgy a bánaté is szememben még ott ragyog.."

 

 Elmúlt..

Mindig rá gondolsz, pedig tudod, nem szabadna.
Mit megadnál érte, ha szíved tőle elszakadna!
Pedig rád gondol ő is, s talán nem is sejti,
Hogy a te szíved már régóta az ő nevét rejti.

Odamenni, átölelni úgy, mint régen,
M
ennyit is sírtál e régi emléken!
De többé már nem létezik, tiltott a számodra,
Már nem hajtja fejét soha a válladra.

Nem fogja már kezed és te sem az övét,
Bár soha nem felejti el régi szerelmét.
Szívébe véste az arcod és te is az arcát,
De külön vívjátok szíveitek harcát.

Egy olyan küzdelemben, miben nem győzhettek,
Itt csak a szerelmet hívhatják győztesnek.
Ha még egy pillantás is, mert többet nem adhattok,
Megtesztek bármit, csak egymást lássátok.

Csupán egy szavadba kerülne, rajtad múlik minden,
De nem vagy képes továbblépni innen.
Kísért a múlt és fájnak az emlékek,
Ő akarta így, ő hagyott el téged.

Itt remélni már kevés, ezt te is jól tudod,
Szíved összeszorul, úgy érzed, nem bírod.
Könny égeti szemed, de képtelen vagy sírni,
Utolsó erőddel egy verset próbálsz írni.

Ám hamarosan vége lesz örökre a dalnak,
Lángokból tüzek lesznek, aztán lassan elhalnak.
Noha a parázs még megmarad, már nem nőhet tűzzé,
Hisz el kell menned és nem látod őt többé.

Valamit mondanom kell..

Valamit mondanom kell, kérlek erős légy.
Valami nyomja szívem belül, szinte már ég.
Valamit éreztem, de az nem az igazi volt.
Valamit, amikor kimondtam  sok édes hazug szót.
Valamit tennem kell, kérlek bocsáss meg.
Valami született, s most porrá lett.



 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 66085
Hónap: 943
Nap: 31